Miért nem működik a lineáris év?

Fura módon, amennyire a “teher alatt nő a pálma” típusú személyiség vagyok, az idővel való kapcsolatom mindig is ennek ellenkezője volt - lefagyás és nulla kollaboráció jellemezte a viszonyunkat. Azt gondoltam, hogy majd egy ízig-vérig saját vállalkozás felszabadít, csakhogy az idő-koncepcióm nem változott, így hamar ugyanott találtam magamat.

Mit értek ezalatt? Mint oly sokan, én is gyerekkoromtól fogva egy bizonyos rendszert láttam és abban éltem az életem. Itt a felnőttek számára általában van egy reggeltől késő délutánig tartó munka, hétből öt napon át, 12 hónapon keresztül és ebből 1-1 hétre hosszas egyeztetés után, szabadság címszó alatt ki lehet lépni. Na már most, mit csinálunk, amikor be akarunk indítani egy vállalkozást? Ragaszkodva az ismerőshöz, ugyanezen a mintán haladunk tovább, kiegészítve végtelen túlórákkal, amire valójában csak azért van szükség, hogy a kiégés okozta lemaradást behozzuk. (kicsit se vedd magadra, a saját megélésemmel empatizálok, amikor többes számban beszélek)

Miután realizáltam, hogy rendszeresen túlvállalom magamat (itt jön be az időoptimizmusom, ami rövided annyi, hogy mindig rövidebbnek saccolom a tevékenységeimet, mint ameddig valójában tartani fognak), kettő dologgal kezdtem foglalkozni.

Az egyik a time budget, ami kritikusan fájdalmas egy olyan lelkületű embernek, mint amilyen én vagyok. Hiába vonzott a rendszer, az a tervezés és time-tracking, amire szükség van mindehhez….. jobb szeretem az ad hoc dolgokat, gondoltam én. Aztán teljesen más témakörben az akkori pszichológusom adott egy feladatot, ami lényegében ugyanez volt, csak nem a munkára specifikálva. Mindössze egy hét alatt teljesen leromboltam, majd újraépítettem az időhatékonysággal kapcsolatos nézeteimet. Kiderült, hogy nem is a homokórával vagyok rosszban, hanem a határokkal. (Spoiler: azóta is békülgetünk, de az időbeosztásom sokkal egészségesebb).

A másik újítás az volt, amikor végre megléptem, hogy ne lineáris évben gondolkodjak. A nem lineáris év azt jelenti, hogy az év során nem egyenletesen oszlanak el a terhelések, a fókuszáltabb időszakok és a pihenők. Szembemegy azzal a megszokott, lineáris időbeosztással, ahol minden hónapban, héten hasonló mennyiségű munkát végzünk. Aztán persze az esték, a hétvégék és a szokásos nyári szabadságolás is átalakul. Rá kellett jönnöm, hogy hiába dolgozik és pihen egy bizonyos módon a környezetem (azaz meghatározott időablakokon belül), számomra ugyanezt leutánozni se nem hasznos, se nem hatékony. Egy alternatív időszemléletben viszont, ahol szezonalitásban, ciklikusságban (khm ez nőként különösen hasznos) és kampányidőszakokban gondolkozom - nemcsak én működöm jobban, hanem a vállalkozásom is.

Mára a struktúra teljesen új definíciót nyert a mindennapjaimban. A rendszerek nem vesznek el a kreatív folyamat szabadságából, hanem táptalajt biztosítanak az alkotásnak.

Kinek lehet előnyös tanulni ezekről a technikákról?

• aki szeretne valósághűen tervezni az életet - nem mindig vagyunk csúcsteljesítményen – ezek a rendszerek ezzel is számolnak.

• aki az energiájához igazítaná a munkavégzést - ahelyett, hogy „mindig 100%-on pörögsz” (ilyen amúgy sem létezik), megengeded magadnak a lelassulást is.

• aki jobb fókuszra és produktivitásra vágyik, de nem működnek a sablonok -ha tudod, mikor van „szezonod”, akkor jobban ki tudod használni azt – a többiben nem kell túlhajszolni magad.

• aki gyakorolná önismeretet - rájössz, mikor vagy legtermékenyebb, és mikor van szükséged visszavonulásra.

A struktúra nem atomfizika, mindannyiunk számára hozzáférhető, csak épp nem másokét kell ellesni, hanem a sajátunkat felépíteni. A ROOTS - egynapos kollaboratív mentoring első blokkjában ezekről a rendszerekről fogok még mesélni, hogy aztán ott helyben elkezdhesd összerakni a saját kirakósod darabjaid.

A ROOTS-on mélyre megyünk, egészen a gyökerekig. A további témákat és az élő program részleteit ide kattintva elérheted.